Szegénységre ítélve

Civilek nélkül a szegénység elleni küzdelem csak pazarló kampányfogás!

2018.01.06.   •   Ujhelyi Sándor

Szegénységre ítélve
2. fejezet

Az 1. fejezetben vizsgáltuk azokat a leggyakoribb okokat, amikért valaki szegény, vagy az lesz.
Most azt kezdjük el vizsgálni, hogyan szüntethető meg a szegénység, vagy legalább is milyen eszközökkel csökkenthető. Van néhány rendező elv.
Az első, hogy fel kell mérni a VALÓS rászorultságot. Sokan visszaélnek mások jóindulatával, és magukat jóval szegényebbnek, rászorulóbbnak állítják be, mint a valós helyzet, csak azért, hogy az „ingyen” adományból részesüljenek. Ezért nem tudja az állam önállóan ezt a feladatot végrehajtani, feltétlen szüksége van a civil szervezetekre, akik már személyesen ismerik az elesetteket, a saját lakó és munkakörnyezetüket. Nem egy üvegablak mögül, a paragrafusok hálójában kezelik emberek sorsát. Civilek nélkül a szegénység elleni küzdelem csak pazarló kampányfogás!
Ismerjük a belvárosi tolókocsis koldus esetét, amikor a jószívű adakozóhoz odalépett a rendőr, hogy „Uram, ennek kár volt adni, ez a koldus nem is rokkant, „munka” végén átül a kocsijába, és autóval megy haza”.
Vagyis a „környezet” ismeri a valós rászorultságot, azokat nem lehet becsapni.
Ugyancsak fontos alapelv a „hármasság” kérdése. Külön feladat, hogy valaki „ne kerüljön az utcára”, ha mégis odakerült, akkor „életben maradjon”, de a legnehezebb feladat „visszahozni” az utcáról. Ez egy hármas feladatsor. A fuldokló embernek nem a partról kell előadást tartani, hogy miért ment be ittasan a vízbe, hanem először ki kell húzni, majd utána lehet azon dolgozni, hogy többé ne forduljon elő az eset. De a legfontosabb, hogy elő se forduljon, vagyis megelőzni azt, hogy valaki az utcán kössön ki. Ott a reményvesztés, az elkeseredettség, az önmagáról való lemondás miatt szinte lehetetlen eredményt elérni.
Ez a hármas feladat: megelőzés-tűzoltás-utókezelés!
Az államnak először is el kell ismernie a szegénység mértékét, majd a civil szervezetekkel egyeztetve közös intézkedési tervet kell, kidolgozni. Jelen tanulmány, sok más elemzéshez hasonlóan, ennek az alapfeladatait próbálja összegezni, több évtizedes karitatív gyakorlatra és tapasztalatra alapozva.
Összegezve -
- valós rászorultság
- együttműködés
- szisztematikus intézkedési terv
Amikor egy kormánynak alapelve, hogy csak pozitív dolgokról szabad beszélni, vagyis a valós problémákat a szőnyeg alá sepri, akkor nem is tud megvalósulni a civilek-államigazgatás közötti munkakapcsolat. Főleg akkor nem, ha olcsó kampányfogás keretében, ezeket a civileket a nép ellenségének állítják be, mert most „Sorosozással” lehet választásokat nyerni. A mai kormány teljesen alkalmatlan a szegénység kezelésére és felszámolására, hisz teljes mértékben tagadja, hogy létezik a szegénység. Még arra sem képesek például, hogy újonnan induló segélyszervezetnek megadják az adott kerületben regisztrált nagycsaládosok adatait. (most karácsonyi történet)
Tehát ma szinte reménytelen a hármas feladat – megelőzés-tűzoltás-utókezelés – végrehajtása, az állam hallani sem akar róla.
Bízva egy tisztességes, nem csak kampányában keresztény kormányzat létrejöttében, mi ettől még folytatjuk a munkát.

A hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Ehhez a bejegyzéshez még nincsenek hozzászólások.

Témák



Legutóbbi hozzászólások