Szegénységre ítélve – 3. fejezet
A kilakoltatás növeli a rászorulók tömegét
2018.01.07. • Ujhelyi Sándor
Szegénységre ítélve – 3. fejezet
Térjünk rá a gyakorlati feladatokra, lépésekre! Az első fejezetben tárgyalt, szegénységet kiváltó okok alapján megyünk sorba, a második fejezetben leírt alapelvek szerint.
Még egy gondolat. Az államnak a legfontosabb, hogy lehetőleg minél több állampolgár képes legyen adót fizetni, míg az un. eltartottak száma a lehető legkisebb legyen. Tehát pl. egy devizahitel miatti kilakoltatási hullám csökkenti az adófizetésre képesek számát, hisz az adósság részben megmarad, de már lakhatási lehetőség nélkül, és ez által növeli az eltartottak, rászorulók tömegét.
Ha valaki hajléktalan lesz, akkor nincs lakcíme, nem tud mosakodni, nem tud megfelelően pihenni, tiszta ruhát felvenni – vagyis alkalmatlan lesz a munkavállalásra. Tehát a legfőbb feladat minden esetben, hogy a hajléktalanná válást megelőzzük.
Tehát hogyan is lesz valaki szegény, rászoruló, miben és hogyan is segíthetünk?
1. Annak születik
„Szegény voltál, az is maradsz”. Na, ennek kell, ellent mondanunk! Ha valaki szegény családba születik, akkor nagy valószínűséggel az is marad, mivel a család nem tudja anyagilag segíteni. Alacsony iskolai végzettség, aztán az életben való elinduláshoz nincs családi segítség. A gyerek jövője szempontjából alapvető feladat, hogy a szülők és a környezet megértesse a gyerekkel, hogy ebből csak tanulással tud kitörni.
Sok esetben a szegény szülők támogatását úgy kell, szervezni, hogy valamilyen szinten rájuk „erőltessük”, hogy „cserébe” engedjék a gyereket tanulni. Bizonyos kedvezmények feltétele legyen, a gyerek megfelelő előmenetele.
De legfontosabb a gyerek érdekeltségének motiválása, elérni nála, hogy akarjon tanulni. Ez a legnehezebb feladat! De motiváló tényező viszont az otthon látott nélkülözés.
Nyári táborban volt nálunk sok fiatal, nagycsaládosoktól. Ősszel nem értették az anyukák, hogy mit csináltunk a gyerekekkel, mert komolyan el kezdtek tanulni. „Semmi különöset” – válaszoltam, „csak odaraktuk őket dolgozni az építkezésre”. És amikor este már igencsak elfáradtak, akkor megkérdeztük: „Egész életedben így akarsz lapátolni, vagy inkább tanulással más életet akarsz elérni?”
Be kell mutatni nekik, hogy melyik út hová vezet! Akár ilyen táborokkal, akár a környezetükben lévő, különböző képzettségű és foglalkozású emberek karrierjével.
Sajnos nagyon sok gyerek „nyitott” a „bármi áron nagy pénz” ötletre, így a bűnözés melegágya a szegény fiatalok tömege. A szülők, az iskola és a baráti, rokoni környezet kell, hogy az alapokat letegye, a tisztességes élethez. Nem árt bemutatni példákon, akár osztályfőnöki órák keretében, hogy bizony a törvénytelenül keresett, gyors nagy pénz mihez vezet.
Erkölcsről, tisztességről viszont bűnöző politikusok ne papoljanak, mert az „ők is ugyanazt csinálják” válasz a gyereknél mindent lerombol.
A fiatalok között a kitörés másik, ma már egyre gyakoribb akadálya, a drogok élvezete. Egy instabil, zűrös családi környezet, a kilátástalanság, plusz a többiek buzdítása, ideális táptalaj a drogokba való menekülésnek. Ilyenkor fontos annak a közösségnek a létrehozása, ahol a gyerek jól érzi magát, látja, hogy van kitől tanulnia. Szakmunkás tanulók esetében az oktató-munkahelyeken kiemelten kellene foglalkozni ezekkel a problémákkal! Mi hatalmas sikereket értünk el ebben!
Összefoglalva. Ha az otthoni háttér megfelelő, akkor a szülőkkel együtt kell életcélt adni a fiataloknak! Ha az otthoni háttér zűrös, akkor egyéb közösségekben (iskola, gyakorlati munkahely, táncház, egyéb klubok) kell a gyerekeknek a megfelelő irányt és érdekeltséget megadni. Ezt a közeget állami, önkormányzati segédlettel a civilek tudják biztosítani!
Feltétlen szükséges, hogy az oktatás a hátrányos helyzetűeknek végig ingyenes legyen!
2. Elszegényedés
Mai általános helyzet!
Az egyik eset, ha a havi költségek meghaladják a bevételeket, pl. egy rossz hitel miatt. Ma ez Magyarországon több százezer családot érint.
Mit lehet tenni ilyenkor?
Az állam részéről alapvető feladat lenne, hogy a családi kasszához igazított törlesztő részletet támogasson! Ha a család az utcára kerül, miközben az adósság is megmarad, akkor esély nincs a talpra állásra.
Ugyancsak fontos lenne ilyen esetekre az OLCSÓ önkormányzati bérlakások számának növelése. Mára utcai üzlethelyiségek tízezrei állnak üresen, mivel kihaltak a régi mesterek, az emberek plázákban vásárolnak. Ezeket az üresen álló, nem frekventált helyen lévő, helyiségeket minimális ráfordítással lakhatóvá lehetne tenni, bérlakás céljára.
A másik ok, ami miatt sok férfi kerül az utcára, a válás, amikor a lakás az asszonynál marad a gyerekek miatt. Ilyenkor fizetni kell a gyerektartás mellett a saját albérletet is, vagyis akik eddig egy lakást tartottak fenn, azoknak most két háztartást kell ellátni.
Ilyen esetekre megoldás lenne az olcsó önkormányzati szobabérlet rendszer. Nyugaton „Hotelnek” nevezett olcsó szálláshelyek tömkelege működik vállalkozási alapon, ahol akár naponta kell fizetni a szobáért.
De sajnos rendszeres ok egy betegség kialakulása is. Akár baleset, vagy egyéb szerzett, vagy az évek során kialakuló betegség miatt csökken a munkabíró képesség, az aránylag jól fizető állás bukik, de a költségek maradnak, sőt a betegség miatt meg is nőnek jelentősen.
Az ilyen esetekben az állam alapvető feladata gondoskodni a betegekről. Ez ki kellene, egészüljön az alapítványok segítségével.
És most itt álljunk meg egy szóra! Alapítványok, jótékonykodás. Ma Magyarországon ennek nincs meg a hagyománya, és mivel a rendszerváltás után sok gazember élt vissza az emberek jóindulatával, ezért a tömegekből hiányzik a bizalom!
Egy tisztességesen működő ügyészségi felügyelet mellett folyamatosan ellenőrizni kellene az alapítványok működését, de ma ez igencsak kétséges!
A másik tényező, az adakozási példamutatás!
A vállalkozók a társadalom azon rétegét alkalmazzák, akik mentálisan erősek, egészségesek, jól képzettek – vagyis ezeknek az embereknek a munkájával nyereséghez jutnak! Tehát az adakozásban a vállalkozóknak kell, jó példával elől járniuk! Mészárosról, Tiborczról ezt nehezen tudom elképzelni!
A „Júdáspénzen” élő mai egyházak, akik a jótékonyság, szegényeken való segítés élharcosai kellene, legyenek, sehol sincsenek!
Egyházi intézmények sora kellene, hogy részt vegyen ezeknek a feladatoknak a megoldásában, kezelésében. Mint ahogy az Iványi Gábor féle egyház, vagy, ahogy a Baptista szeretetszolgálat teszi!
(folytatás következik)
Ehhez a bejegyzéshez még nincsenek hozzászólások.