Szegénységre ítélve – 4. fejezet
A "rászorult" az bizony "ránkszoruló"!
2018.01.10. • Ujhelyi Sándor
Szegénységre ítélve – 4. fejezet
A szegénység felszámolása, vagy legalább is mértékének csökkentése érdekében vívott küzdelem élharcosai az egyházak és a civilek, kellene, hogy legyenek. Naponta bombázva az állam képviselőit, hogy minél nagyobb erőforrásokat biztosítsanak ehhez a küzdelemhez.
De amikor az egyház a hatalom része, és a közös hatalom megőrzése mindennél fontosabb, jaj, a szegényeknek. Ugyancsak tragédia, hogy az önkéntesekből álló civil szervezeteket csak azért bélyegzi meg és állítja be ellenségnek a kormány, a „sorosozással”, hogy hatalmát megőrizhesse.
Ha bárki ebben az országban végre komolyan el kezdene foglalkozni a szegénység problémájával, akkor hatalmas, ma még teljesen szűz területre tévedne. Senki nem foglalkozik a kiváltó okok elemzésével, egyetlen hatóság, vagy szervezet sem készített még stratégiai tervet, a kisebbségi felzárkóztatási program milliárdjai is a résztvevők luxusára ment el!
Ezt a feladatot csak elkötelezett emberek tudják felvállalni, a mai korrupt politikusokat messze el kell kergetni a témától!
Az elemzések után intézkedési tervek sorozatát kellene elkészíteni! De erre soha nem lesz pénz, amíg kampány okok miatt le van tagadva a szegénység!
Na, de menjünk tovább a rászorultságot kiváltó okok elemzésében. Apropó, „rászorult”! Ez a szó is nagyon jól jellemzi a helyzetet, vagyis olyanokról beszélünk, akik maguktól nem tudnak talpra állni, hiába b@szogatjuk őket! RÁNKSZORULÓ! Vegyük tudomásul!
3. A fenntartó elhalálozása
Az önmagáról gondoskodni nem tudó, eleve sérülten született, vagy később rokkanttá embereknél a fenntartó, általában szülő elhalálozása esetén tragédiába torkolló állapot áll elő.
Ma a rokkant nyugdíj összege annyira alacsony, hogy lakást fenntartani, megélni, gyógyszereket fizetni, reménytelen. A szülők vagy az eltartó elhalálozása esetén, ha nincsenek testvérek, rokonok, irány az utca.
Feltétlen szükség lenne olyan állami otthonokra, ahol az ilyen beteg embertársaink, egyedül maradva, hajlékra lelnének. Ilyen otthonokat alapítványi alapon is lehetne üzemeltetni, ajánlom figyelmébe az esetleg örökös nélkül el halálozó újgazdagoknak!
4. Vállalkozási bukás
Mily gyakori eset! Egy hibás döntés, a konkurencia térnyerése, a piac beszűkülése és még sok ezernyi ok vezethet egy vállalkozás kudarcához. Talpra állni – a legnehezebb!
Amennyiben az érintett mentálisan nem roppan bele a bukásba, akkor ez lehet egy átmeneti állapot is. Akkor van remény, hogy egyedül, külső segítség nélkül talpra tud állni.
Mentális sérülés esetén az illetőnek pont a bukás után nincs arra pénze, hogy magánklinikai szolgáltatásokat igénybe vegyen. De minden vállalkozó nagy érték, vagyis állami szinten kellene biztosítani a talpra álláshoz szükséges klinikai segítséget. Egy szimpla kiskatona életéért is keményen küzdenek, de egy értékes sérült vadászpilóta megmentése minden pénzt megér. A vállalkozó nem csak a saját jövedelme utáni adó miatt fontos, hanem mivel munkaadó is egyúttal, akár tucatnyi adózó megélhetése és adófizetése múlhat rajta! Soha ne felejtsük el, hogy nem mindenki alkalmas vállalkozónak, értékes rétegről beszélünk.
Ma a törvények csak büntetnek, buktál, adóhátraléka maradt a cégednek, akkor még el is tiltanak. Nem minden bukott vállalkozó gazember!
5. „Nem bírom tovább!”
Az életünk során sok-sok pszichikai hatás ér! Elfásulás, reménytelenség, céltalanság a következménye.
Nagyon sokan adják fel a küzdelmet, mert belefáradtak. A mai magyar vállalkozói, munkavállalói légkör, a megélhetési, létfenntartási lehetőségek igen szűkösek. Könnyen „elszakad a cérna”. Főleg bizonyos régiókban, ahol a reménytelenség fokozottan növeli ennek az oknak a kockázatát.
Ezernyi ok és eset alapján kellene elemezni ezt a helyzetet, külön szakértői csapatnak kellene azzal foglalkoznia, hogy milyen okok miatt jutnak el az emberek oda, hogy feladják a küzdelmet.
6. Függőség
Kábítószer, alkohol, kaszinó, lóverseny, drága hobbi, és még sorolhatnánk! Naponta találkozunk ilyen esetekkel. Sokaknak csak ezek az okok jutnak eszébe, amikor szegényekről, hajléktalanokról van szó.
A függőség – betegség. Jórészt gyógyítható!
Amiben fontos szerepe lenne az orvosok mellett a családnak, a környezetnek, a „közösségnek”. Ma leginkább közösségek nélküli világot élünk, önzésünkben csak a saját problémája érdekli az embereket.
(folytatás következik)
Ehhez a bejegyzéshez még nincsenek hozzászólások.