Szegénységre ítélve – 8. fejezet
Közömbös ország mozgalom
2018.01.25. • Ujhelyi Sándor
Szegénységre ítélve – 8. fejezet
Közömbös ország mozgalom
Még mielőtt rátérnénk a „hogyan számoljuk fel a szegénységet” feladatsorra, még egy dolgot vizsgáljunk meg:
Milyen társadalmi, politikai okok akadályozzák a szegénység kérdésének megfelelő szintű kezelését?
1. Közömbösség, az empátia hiánya
Társadalmunk jellemző problémája a közömbösség, az empátia hiánya. Mindenki a „saját életét akarja élni”, mit érdekli mások problémája, „oldja meg”. Mindaddig nem vesszünk tudomást másokról, míg magunk is idővel nem válunk bizonyos kérdésekben rászorulóvá, vagy érintetté. A rákosokat segítő programok zászlóvivői korábban ők is rákosok voltak, a beteg (autista, diszlexiás stb.) gyerekkel foglalkozók ugyancsak sok esetben érintettek. De sajnos nagyon is jellemző, hogy amíg „fut a szekér”, nem érdekli az embereket másnak a sorsa, csak a saját boldogulásuk.
2. „Mindenki annyit ér, amije van”
Jól ismerjük Lázár miniszter hírhedt mondását. Tragédia! Ilyen arrogáns lenézését a bajban lévőknek, korábban soha nem engedte meg magának egy állami vezető sem! Így jár egy ország, amikor kormánya nem „szolgálja” a népet, hanem minden nap csak a maga céljaira veszi igénybe a közösség erőforrásait!
A politikusoknak, közéleti szereplőknek elől kellene járniuk az adakozásban, a gyengék felkarolásában, de azt hiszem, hogy ma hiába kopogtatnánk Lőrincnél, vagy Tiborcznál, hogy támogassa a Rászorulók Karácsonyát!
3. Csalók jelenléte a jótékonysági szervezetekben
A rendszerváltás utáni, „keleti” jelenség. Csalók folyamatosan arra szövetkeztek, hogy kihasználva az emberek jóindulatát, bizonyos programot felvállalva pénzt gyűjtenek, majd a bevétel egy jelentős részét leköltségezve ellopják, és a maradékot fordítják csak a tényleges programra. Mivel ezek az ügyeskedések rendre kiderültek, egyre nehezebb az embereket meggyőzni arról, hogy „nem mindenki tolvaj”!
4. Társadalmi kötelezettségvállalás hiánya
Egy közösségben élünk, és e felé a közösség felé kötelezettségeink is vannak! Leginkább csak követeljük a minket megillető juttatásokat, és nem akarjuk tudomásul venni, hogy bizony kötelezettségeink is vannak a közösség és annak tagjai felé.
5. Az erőforrások nem megfelelő felhasználása
Nem kívánunk fölösleges pereket bevállalni ezzel a tanulmánnyal, de a mikor egy nagy budapesti kerületi piros logójú szervezetben 5-6 ember bent van egész nap, fellogózott egyenruhákban, viszont egy héten csak kétszer 2-3 órára fogadják a rászorulókat, akkor ezt valahogy nem tudjuk az erőforrások megfelelő felhasználásának nevezni. Eközben a beérkezett adományokat átadják „egyszerű” civil szervezeteknek, hogy azok legalább foglalkozzanak annak kiosztásával.
6. Politikai érdekek
Ennek a legkirívóbb esete a 2015-ös menekültválság volt, amikor az állam megtiltotta a segélyszervezeteknek a segítést. De mára sem változott semmit a helyzet, adományozó megjelenése esetén az első kérdésük, hogy „melyik párthoz tartozik”. Ha nem kormánypárti, akkor sem állami, sem önkormányzati segítséget nem kap a munkájához.
Ma pedig kifejezetten „veszélyes” egy nagyvállalatnak civil szervezetet támogatni! Bosszúhadjárat, megrendelés megvonás, gazdasági tönkretétel jár azért, ha valaki nem kormánypárti szervezetet támogat, ami alig van!
Milyen szép álom sajnos ma még hazánkban a „népet szolgáló, demokratikus kormány” elv! Helyette mindenkit csak a harácsolás, a saját zseb megtömése érdekel! „Négy évet kaptunk, ki kell használni meggazdagodásra” – a rendszerváltás óta mondhatni kormányprogram szinte minden párt esetében!
7. Ellátó hálózat hiánya
Ma mindössze annyi van, hogy az éppen aktuális törvények alapján az érintettek benyújtanak egy kérvényt az illetékes önkormányzati osztályra, amire az ügyintéző vagy egy bizottság eldönti, hogy megkaphatja-e a támogatást vagy sem. De olyan családsegítő szervezet, amelyik a helyszínen felméri a család helyzetét, „környezettanulmányt” végez, megállapítja a „rászorultság okát”, mértékét, javaslatot tesz a felzárkóztatási folyamatra, és az ehhez szükséges orvosi, szakértői körök bevonásához szükséges pénzeszközökkel is rendelkeznék, ilyen szervezet ma nincs.
Márpedig ilyen FIZIKAI és MENTÁLIS ÁLLAPOTFELMÉRÉS nélkül lehetetlen valós CSALÁDGONDOZÁSI TERVET készíteni.
Ne felejtsük el ezeket a szavakat, a későbbiekben munkánk kiindulási pontját fogják biztosítani!
(folytatás következik)
Ehhez a bejegyzéshez még nincsenek hozzászólások.