ÉN MONDOM, VELEM VAN A BAJ!
Oly korban éltem én, ……
2019.10.08. • Ujhelyi Sándor
ÉN MONDOM, VELEM VAN A BAJ!
Oly korban éltem én, …… amikor a „becsület” szónak volt jelentése, a „hűség” nem szégyen, hanem erény volt. Oly korról álmodom, amikor az „egymás kölcsönös megbecsülése”, „tisztelete” nem nevetség tárgya, hanem alapérték.
Miről jutott eszembe ez a nagy eszmefuttatás? A Borkai, meg hasonló ügyek miatt.
Nem vagyok sem naiv, sem álszent. Az ember egész életében küzd, keresi a helyét a világban, keresi saját magát, csalódások, félrelépések, rossz döntések kísérik az útját. Én hiszek abban, hogy egy ember, okulva a saját vagy mások hibáiból, az élettől kapott pofonoktól, előbb vagy utóbb, de megváltozhat.
Én azt szoktam mondani, hogy úgy ötvenfelé kezd az emberben kialakulni a saját egyénisége, meggyőződésekkel együtt.
A tragédia csak ott van, ha ekkorra győzött benne a felelőtlenség, az erkölcstelenség, a becstelenség, a mások lenézése, az aljasság. Az ilyen embert viszont egyszerűen csak félre kellene rakni, hogy ne rontsa a levegőt, nem pedig újraválasztani.
Én viszont hiszek a becsületben, a hűségben, a tisztességben, a kölcsönös megbecsülésben, az egymás iránti tiszteletben.
Én mondom, velem van a baj!
Ehhez a bejegyzéshez még nincsenek hozzászólások.